(részlet)
Mosolyogva indult sírba, őszi sárba,
Mosolyát őrzi az újuló kikelet,
Hegyek, habok, hosszú útra hívó szelek.
Tavaszi szél zendül, mintha az az angyal
Szólana belőle vad, tavaszi hanggal,
Aki rég a nőknek – amikor kerestek
S nem lelték fűszerrel kenegetett tested –
Kiáltott.
Most nekem zeng, zenél, zúg, zizeg:
„Holtak közt az élőt miért keresitek?”
A kép a szentendrei skanzenben készült.
