A magyar tudomány napja

Babits Mihály: Tudomány és művészet

Ezeket a jegyzeteket egy művész írta, aki néha a tudományról álmodott.

1. Tudományt és művészetet nem lehet egyszerre definiálni, mert nagy dolgok: nincs definíció, mely őket kimerítené. Íme azonban egyik oldaluk: ők a világról való Tudatunk legkincsesebb gyűjtőkamarái, a művészet az érzetek és érzések, a tudomány a belőlük leülepedett fogalmak drága gyűjteménye. Az élet friss szőlejéből pompás bort sajtolunk és hasznos ecetet: azokat hordjuk e végérhetetlen, homályos pincékbe.

2. Művészet és tudomány legmagasabb foka a Tudatnak, amely az Élet testén nőtt; mint csápja vajon? vagy parazitája? eszköze? vagy célja? Elképzelek egy párbeszédet Élet és Tudat közt.

Forrás: Nyugat  /  1912 /  1912. 24. szám 

Fehérvasárnap

A húsvét utáni vasárnap

Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd

 (részlet) 

Fehérvasárnap 

Fehérvasárnap, Magyaregres református népének ajkán kishúsvét szorosan a húsvét ünnepköréhez tartozik. Nevét (Quasi modo geniti infantes, dominica in albis) eredetileg onnan vette, hogy a nagyszombaton keresztelt katekumenek ekkor vetették le fehér ruhájukat. Keresztszüleik ilyenkor föltétlenül megvendégelték őket, utalással a királyi ember lakomaszerzéséről szóló evangéliumi példázatra (Máté 22. 1-14.) is, az évfordulókon pedig ajándékokkal, elsősorban a húsvéti eulógiával emlékeztették őket a nevezetes eseményre: a keresztség szentségében való újjászütetésükre. Később, amikor a katekumenátus megszűnt, és már az újszülötteket is megkeresztelték, ezen a napon történt hazánkban – adatok híján tisztázhatatlan előzmények és kezdeményezések után – a házasok, illetőleg a házasulandók között a leendő keresztkomáknak, keresztszülőknek kiszemelése. A magyarság körében, több hagyományőrző tájunkon legújabb időkig élő komálás, komatálküldés, mátkálás ennek az ókeresztény liturgikus képzetkörnek laikussá vált maradványa, amely egyébként lényegében ősrégi primitív szokásokban is gyökerezik. Innen a hahóti mátkavasárnap elnevezés.

Forrás: Jeles Napok, http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/fehervasarnap

Húsvét

Juhász Gyula:  Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom
S az élet: győzelem az elmuláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Forrás: Juhász Gyula összes verse a Magyar elektronikus könyvtárban http://mek.oszk.hu/00700/00709/html/vs191901.htm#14

Virágvasárnap

 "Amikor Jézus 'dicsőségesen' bevonul Jeruzsálembe, erre az ünneplésre futotta a világ erejéből. Azután még az emlékét is elsodorja a pillanat, és belepi az út pora. Az igazi, a tulajdonképpeni 'megdicsőülés' még hátra van. ...
   A másik tanulság az isteni szerénység. Jézus példamutatása hogy milyen szelíd alázattal kell fogadnunk az emberek ünneplését. Igaz, nem tér ki előle, mint ahogy semmi emberi elől nem tér ki -, hogy annál teljesebb tanítást hagyjon örökül számunkra.
   A jeruzsálemi bevonulás története hányszor játszódik le azóta is bennünk, egy-egy rövid felbuzdulás képében?" 

(PILINSZKY JÁNOS: Virágvasárnap, részlet)

CSOÓRI SÁNDOR: Virágvasárnap

Valahol most egy tulipán-szájú
kicsi szamárka ordibál,
hátára odaképzelem magam
s vagyok Jézus király.
Förgeteg-fehér szilvafák közt
máris a borhegyre megyünk,
hozsannázó bokrok fölött
apostol-felhő jön velünk. –
Jártak itt ólom-zord hadak,
állkapcsukat a sár fedi,
sisakjukon, mint sastojáson,
tapos a kis csacsi. –
Gyerünk, csöpp állat, fönn a pincék
homályában bort nyakalunk,
s kőből kihasított fejű
rokonokkal dúdolgatunk:

  „Szent István, térdepelj közénk,
  magyarok térítő királya,
  nagyobb király térített minket,
  idők vasából koronája.

  De itt vagyunk, de megvagyunk,
  nézzük, hogy nő a völgyi búza,
  s a szőlővirág hogy kígyózik
  fölrepedt, égő homlokunkra.”

Így éneklünk, s az ördöglábú
asztal lesz majd a nagydobunk –
parasztok és Jézus király,
így mulatjuk majd ki magunk.

TŐZSÉR ÁRPÁD:
Virágvasárnap

Virágvasárnap, nyit a barka,
a paták alatt mirtuszág,
jön, jön, aki megbocsátja
az Ember pluralizmusát.

S a költőét, ki fölöttébb zagyva,
minden tagja defektus,
víz van benne meg tövis van rajta -
formátlan-formás kaktusz.

Nyujtózik erre, nyujtózik arra,
keresi, ami nincs: önmagát,
s honnan is tudná, hogy ilyenkor isten
fuvogatja, mint szél a fát.

Minden tövise, pozsgája, ága
formába meredt taktus,
de így legalább a puszta is
egészen élhető traktus. -

Virágvasárnap, nyit a barka,
paták alatt akantusz.
Jön, jön az Egy, ki megbocsátja
a költőnek, hogy ő kaktusz.

Kányádi Sándor

Csendes pohárköszöntő újév reggelén     

          Nem kívánok senkinek se
          különösebben nagy dolgot.
          Mindenki, amennyire tud,
          legyen boldog.
               
          Érje el, ki mit szeretne,
          s ha elérte, többre vágyjon,
          s megint többre. Tiszta szívből
          ezt kívánom.
               
          Szaporodjon ez az ország
          Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
          s ki honnan jött, soha soha
          ne feledje.
               
          Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
          vissza nem fognak a kátyúk…
          A többit majd apródonként
          megcsináljuk.
               
          Végül pedig azt kívánom,
          legyen béke. –
          Gyönyörködjünk még sokáig
          a lehulló hópihékbe’!
    
A vers és Kányádi Sándor legtöbb verse megtalálható a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján:
http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=405&secId=36057&limit=10&pageSet=1 
 (2013. január.2.)
       

Szent Miklós legendája

Krisztus után 245-ben Kis-Ázsia-i Anatóliában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez, (aki apja testvére volt,) a város kolostorába költözött. Az Ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Ember szeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokuton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált ! Zarándok utról visszafelé, betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városba, ahol legendás körülmények között püspökké választották.

52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspökük, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hírdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az Egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az Egyházból!

Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is, ami valójában megtörtént:

A kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutott. Három férjhez menés elött álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a hóborította Taurus hegyről, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa". A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték.

325-ben részt vett a niceai Első Ökumenikus Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vitában arcul ütötte Ariust. Ezért a tettéért azonnal elmozdították a Zsinatból, és felmentették püspöki teendői alól. Még azon az éjszakán a Zsinat több tagjának egyazon különös álma volt: Nikolas jelent meg előttük, egyik oldalán Isten állt, kezében az evangéliummal, a másik oldalon Szűz Mária érseki palásttal, így kinyilvánítva szimpátiájukat a magáról megfeledkezett püspök iránt. Az ámulatba esett tanácstagok azonnal Nikolashoz siettek, és bocsánatot kérve visszahelyezték pozíciójába. Ettől fogva óriási tiszteletnek örvendett, mindenki úgy tekintett rá, mint egy nagy emberre, aki nem esztelen dühből vágta arcon a szüntelenül istenkáromló Ariust, hanem Isten iránti buzgalmából.

Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét ( 342 december 6-án ) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást.

Ma emlékezünk rájuk

A képen a kalandos történetű aradi Szabadság emlékmű

Legendássá vált - nem bizonyítottan hiteles - utolsó mondataikkal

Vécsey Károly:

“Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”

Török Ignác:

„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”

Schweidel József:

„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”

Poeltenberg Ernő:

„Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”

Nagy-Sándor József:

„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”

Leiningen-Westerburg Károly:

„A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”

Lázár Vilmos:

„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”

Láhner György:

„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!”

Knézich Károly:

„Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”

Kiss Ernő:

„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”

Dessewffy Arisztid:

„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”

Damjanich János:

„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”

Aulich Lajos:

„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.”

Pünkösd

Mit ünneplünk pünkösdkor?

Pünkösd napját, azaz a Szentlélek eljövetelét és egyben az egyház megalapítását a keresztény világ vasárnap, a húsvét utáni ötvenedik napon ünnepli. Ez alkalomból a keresztény egyházak országszerte ünnepi miséket, illetve istentiszteleteket tartanak. Pünkösdöt a keresztény egyház születésnapjának is tartják. Az evangélium szerint ugyanis Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepeltek: Szent Péter prédikációját követően sokan megtértek, belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek. 

Az ünnep elnevezése a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból származik, s napja minden évben május 10-e és június 13-a közé esik. Eredetileg a befejezett aratás meghálálásának (Sávuot) napja volt, később pedig a Sínai-hegyi törvényhozás ünnepévé vált. Bár pünkösdöt ünnepként csak a II. században említik keresztény írók (Tertullianus, Origenes), ünneplése egyidős az egyházzal. Már 305-ben püspöki szinódus rendelte el a Szentlélek eljövetelének megünneplését.
 Mivel a húsvéthoz kötődő ünnep, ezért a niceai zsinat óta (i.sz. 325) mozgó ünnep.

Non est volentis..

Ne felejtsétek el a kérdéseket, amelyeket a május 13-iki blogbejegyzésemben tettem közzé.

Azaz, hogy mit jelent az alább látható épület felirata, hol olvasható az eredeti és hogy hol szerepel még a magyar irodalomban ez az idézet?

Az egykori alreál épületei még ma is állnak (a Dr. Nagy László Gyógypedagógiai Intézmény működik bennük), felkereshetők Ottlik Géza közel negyven nyelvre lefordított regényének - az Iskola a határon - felejthetetlen helyszínei.

De miért is egyik kedvencem Ottlik Géza?

Ottlik Géza maga vallotta meg, hogy íróként nem volt semmi külön mondanivalója:

 „csak az emberi létezés és a világ teljes egésze”. 

(Próza c. műve, 206. old. a Lengyel Péterrel folytatott beszélgetés.) 

Mástól ez fellengzősen hangzana, a Hajnali háztetők szerzője azonban nagyon komolyan gondolta, hogy az írónak nem véleményt kell mondania a világról, hanem ábrázolnia azt, mégpedig eredeti formájában, mielőtt még emberi ítéletekkel belegyömöszölnénk fogalmaink klisérendszerébe.

http://www.bdmk.hu/emlekhelyek/Emlekhelyek_html/Koszeg.htm

A kép forrása:

A szombathelyi megyei könyvtár helytörténeti gyűjteménye

Iskola a határon

Május 9-én lett volna 100 éves egyik kedvenc íróm.

Az az Ottlik Géza, akinek a műve az én időmben még egyáltalán nem volt tananyag. Ma már, ha muszáj is olvasni egyik fő művét, az Iskola a határont, akkor sem kényszerű penzum, hanem rendkívüli olvasmányélmény.

"Az író az apa második, csonti Szabó Erzsébettel kötött, kései házasságából született 1912. május 9-én, Budapesten. Másfél éves korában veszítette el apját, gyermekkorában nők vették körül. „Az apa hiánya az első olyan életrajzi mozzanat, mely meghatározó nyomot hagyott, pontosabban visszatérő elemmé vált Ottlik műveiben” – olvashatjuk Szegedy-Maszák Mihály monográfiájában." Így kezdődik az életrajz a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján:  

http://pim.hu/object.837EE9DC-18A2-4DDF-A0CA-F5CE928AE0BA.ivy

Az író művei is megtalálhatók itt: 

http://pim.hu/object.67128e38-4473-456d-a745-9cc242a63bc7.ivy

Ami pedig a művet - az Iskola a határon c. regényt - illeti ezzel a latin idézettel kezdődik:

„NON EST VOLENTIS, NEQUE CURRENTIS, SED MISERENTIS DEI.”

A kőszegi ház a híres felirattal

Ez az idézet egy kőszegi ház homlokzatán olvasható. Íme, ez a ház.

 Két kérdésem ezzel kapcsolatban:

1. 

Honnan való az idézet? Annyit elárulok, hogy az újszövetségi Szentírásból való, azon belül is valamelyik apostol valamelyik leveléből. Ma már nagyon megkönnyíti a Bibliában való keresést az, hogy sokféle bibliafordítás megtalálható a világhálón.

2.

A másik kérdésem sokkal nehezebb. Ez a mondat fontos szerepet kap a magyar irodalom egy másik jelentős művében is. Melyik ez a mű?

Maga az "Iskola a határon" nem más, mint az egykori Hunyadi Mátyás katonai alreál. 

 

Ez pedig itt látható:

A kép forrása:  http://www.panoramio.com/photo_explorer#view=photo&position=822&with_photo_id=35291000&order=date_desc&user=4202617 (2012. 05. 11.)

Az egykori Hunyadi Mátyás katonai alreál.

Szerb Antal születésnapja

Tóth Árpád születésnapja

 

József Attila születésnapja

Kosztolányi Dezső

Az áprilisi délutánon

Az áprilisi délutánon
dalt hallani egyszerre, távol.
Az illatos, japáni égből
hull a napfény és hull a zápor.

Tömjénez a tavasz a légben,
virágos ágon kancsi fény ég.
Kis, ideges lányok kacagnak,
veri az ördög a feleségét.

Nyilt arccal isszuk az esőt fel,
agyunkba rózsaszínű láz kap.
Vékony, ezüst esőfonálon
dévaj angyalkák citeráznak.

Kigyúl a táj. Milyen vihar volt.
Villám se lobbant, ég se dörgött.
De láttuk a két ősi titkot:
itt járt az Angyal és az Ördög.

Rákóczi nap

Ma mindenhonnan a fejedelem titokzatos mosolyú képe nézett ránk. :-)

... és milyen szép volt ez a nap a vetélkedővel és a Fő téren a háztetők felett eltűnő szines lufikkal és az esti gálával...

Íme a nagy csapat, aki még nem hallotta,
a jubileumi vetélkedő győztesei:

Alsósok:

1. Kovács Gergő 4. a
2. Tésik Marcell 4. a
3. Bánhegyi Norbert 4. a

5-6. osztályosok:

1. Pellei Borbála
2. Breznay Rubina
(harmadik helyezett nem volt)










7-8. osztályosok:

1. György Dorka 7. a
2. Pellei Vince 8. b
3. Deme Vitold 7. b

Osztályok közötti versenyben győztes: 4. a 
Ők egy szabad napot nyertek.



Gratulálok a győzteseknek a kitartásukhoz és köszönöm a szép munkákat!

Amint lesz időm beszkennelem és közreadom a legjobbakat.

Az ünnepi gála műsora

Március 15.

A képen egy korábbi városi ünnepségen rákóczis diákok ünnepi műsora látható.

"Hisz a föld közeledik a naphoz. 

Minden ember kibeszéli, amit szívén hordoz. A legféltettebb titkokat. Aki gyűlölte a nagyoknagyjait, kikiabálja azt az utcán; s aki szeretett valakit titokban, megcsókolja szeretőjét az utcán.
S a föld még mindig közeledett a naphoz.
Március tizenötödike volt. Az alkotmány kihirdetésének napja. A sajtószabadság napja. Száz új hírlap keletkezik egyszerre; fennhangzó nevű, büszke jelszavú hírlapok, miknek neveit a reményteljes fiatalság, az utcai gyerkőcök árulva hirdetik a vásáros népnek. Millió röpív száll kézrül kézre, csoportoktul olvasva az utcaszögleteken."

Boldog új évet

kívánok minden kedves könyvtárlátogatómnak ezzel a vidám

Weöres Sándor verssel:

vagy:

2011

Adventi vetélkedő - a negyedik hét megoldásai

Az utolsó heti feladatokra adható válaszok:

A betlehemes játék vagy misztériumjáték vagy pásztorjáték:

több szereplős dramatikus játék. A betlehemezés középpontjában a kifordított bundát viselő betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes-táncos játéka áll. A betlehemezők házilag készített, jászol vagy templom alakú betlehemet hordoznak magukkal. Főbb jelenetei a következők lehetnek: a szálláskeresés; a következő jelenetben az angyal költögeti a mezőn alvó betlehemi pásztorokat s az újszülött Jézushoz vezeti őket, a pásztorok elmennek az újszülötthöz s ajándékokat adnak át neki. A betlehemezés főszereplője sokszor a süket öreg pásztor, akinek félreértései a humor bő forrását képezik. A betlehemezést adománykérő formulák zárják be. A legarchaikusabbak az erdélyi betlehemes játékok, ezeket néha felnőtt férfiak adják elő, s a pásztorok álarcot is viselhetnek.

És a beérkezett csodaszép munkák:

Betlehemek papírból, fából, gipszből, mézeskalácsból, rajzolva, festve, nyomtatva

Karácsonyi versek és receptek is érkeztek, a szünetben azt is felteszem ide a könyvtári blogra!

Ízelítőül most csak az egyik:

Kosztolányi Dezső: Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony,
A kályha zúg, a hóesés sűrű;
A lámpafény aranylik a kalácson,
A kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind
Összejönnek
A percet édes szóval ütni el,
Amíg a tél a megfagyott mezőket
Karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba
Ezüst tükörből bókol a rakott fa,
A jó barát boros korsóihoz von,

És zsong az ének áhítatba zöngve
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
Sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony

Gratulálok a szép munkához, a remek megoldásokhoz, öröm volt együtt készülni a lelkes feladatmegoldókkal!