Krisztus után 245-ben Kis-Ázsia-i
Anatóliában, Patara városában született, egy gazdag család
gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig
kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört
ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől
örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez, (aki apja
testvére volt,) a város kolostorába költözött. Az Ő
felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a
kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást
választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására
szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Ember szeretete,
segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek
kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben Jeruzsálembe tartó
zarándokuton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált
! Zarándok utról visszafelé, betért imádkozni Anatólia
fővárosába, Myra városba, ahol legendás körülmények között
püspökké választották.
52 évig volt püspök. Évek alatt a
szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira
megszerették, hogy nem csak püspökük, de még vezetőjüknek is
tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére
fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben
tanított és szeretetet hírdetett. Éhínség idején a teljes
egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe
került az Egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért
egy időre ki is tagadták az Egyházból!
Minden este órákig sétált a városka
utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így
történt a legendáját alkotó eset is, ami valójában megtörtént:
A kolostor szomszédságában él egy
elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő
falatra is alig jutott. Három férjhez menés elött álló lánya
azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát
rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik
férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök
, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék
aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt
hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben
még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek,
mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy
piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a
napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor
felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott
tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen
ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és
az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a
hóborította Taurus hegyről, mivel mindig ilyenkor télen történtek
ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az
ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a
jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott
aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg
adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően.
Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő!
De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén
a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a
gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép
elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti "
Ajándékozó Apa". A keresztényüldözések alatt őt is
elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték.
325-ben részt vett a niceai Első
Ökumenikus Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vitában arcul ütötte
Ariust. Ezért a tettéért azonnal elmozdították a Zsinatból, és
felmentették püspöki teendői alól. Még azon az éjszakán a
Zsinat több tagjának egyazon különös álma volt: Nikolas jelent
meg előttük, egyik oldalán Isten állt, kezében az evangéliummal,
a másik oldalon Szűz Mária érseki palásttal, így kinyilvánítva
szimpátiájukat a magáról megfeledkezett püspök iránt. Az
ámulatba esett tanácstagok azonnal Nikolashoz siettek, és
bocsánatot kérve visszahelyezték pozíciójába. Ettől fogva
óriási tiszteletnek örvendett, mindenki úgy tekintett rá, mint
egy nagy emberre, aki nem esztelen dühből vágta arcon a
szüntelenül istenkáromló Ariust, hanem Isten iránti buzgalmából.
Hosszú, békés öregkort ért meg. A
legenda szerint lelkét ( 342 december 6-án ) angyalok vitték végső
nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta
forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez
utódát, a Mikulást.