Böszörményi Gyula:
Árnyvadászok
Jonatán kalandjai 3.
A Schatten-ház a pincétől a padlásig
belerázkódott Üpszilon üvöltésébe. Az Árny dühében elvesztette emberi
alakját, és a súlyos mészkőből rakott, boltíves mennyezetig emelkedve,
fekete pászmákra robbant. A pincében - ahová csak az imént toppant be
Wolfeinstein a hírrel, miszerint találkozott Jonatánnal.
- Hirtelen legalább húsz fokot zuhant a hőmérséklet. Az asztalokon
sorakozó lombikok némelyike megrepedt, a tűz fölött lógó üstből
előgomolygó gőz recsegve változott át jégvirágokká, s még a fahasábokat
nyaldosó lángok is összébb húzták magukat.
- Ez lehetetlen! - süvöltötte Üpszilon, pontosabban az az éjfekete
kavargás, amivé alakult. - Több, mint
ezer évvel előrébb kéne lennie az időben!
A végső összecsapás elkerülhetetlen! Jonatán, a jövőből jött fiú nem
ismer tréfát, ha jó könyvekről, s az azokat elpusztítani akaró
Üpszilonról van szó. Galagonyával ezúttal a XV. századba jutnak vissza.
Várja őket a rettenetes Árny és a nagy leszámolás.