Húsvét

Juhász Gyula:  Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom
S az élet: győzelem az elmuláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Forrás: Juhász Gyula összes verse a Magyar elektronikus könyvtárban http://mek.oszk.hu/00700/00709/html/vs191901.htm#14

Virágvasárnap

 "Amikor Jézus 'dicsőségesen' bevonul Jeruzsálembe, erre az ünneplésre futotta a világ erejéből. Azután még az emlékét is elsodorja a pillanat, és belepi az út pora. Az igazi, a tulajdonképpeni 'megdicsőülés' még hátra van. ...
   A másik tanulság az isteni szerénység. Jézus példamutatása hogy milyen szelíd alázattal kell fogadnunk az emberek ünneplését. Igaz, nem tér ki előle, mint ahogy semmi emberi elől nem tér ki -, hogy annál teljesebb tanítást hagyjon örökül számunkra.
   A jeruzsálemi bevonulás története hányszor játszódik le azóta is bennünk, egy-egy rövid felbuzdulás képében?" 

(PILINSZKY JÁNOS: Virágvasárnap, részlet)

CSOÓRI SÁNDOR: Virágvasárnap

Valahol most egy tulipán-szájú
kicsi szamárka ordibál,
hátára odaképzelem magam
s vagyok Jézus király.
Förgeteg-fehér szilvafák közt
máris a borhegyre megyünk,
hozsannázó bokrok fölött
apostol-felhő jön velünk. –
Jártak itt ólom-zord hadak,
állkapcsukat a sár fedi,
sisakjukon, mint sastojáson,
tapos a kis csacsi. –
Gyerünk, csöpp állat, fönn a pincék
homályában bort nyakalunk,
s kőből kihasított fejű
rokonokkal dúdolgatunk:

  „Szent István, térdepelj közénk,
  magyarok térítő királya,
  nagyobb király térített minket,
  idők vasából koronája.

  De itt vagyunk, de megvagyunk,
  nézzük, hogy nő a völgyi búza,
  s a szőlővirág hogy kígyózik
  fölrepedt, égő homlokunkra.”

Így éneklünk, s az ördöglábú
asztal lesz majd a nagydobunk –
parasztok és Jézus király,
így mulatjuk majd ki magunk.

TŐZSÉR ÁRPÁD:
Virágvasárnap

Virágvasárnap, nyit a barka,
a paták alatt mirtuszág,
jön, jön, aki megbocsátja
az Ember pluralizmusát.

S a költőét, ki fölöttébb zagyva,
minden tagja defektus,
víz van benne meg tövis van rajta -
formátlan-formás kaktusz.

Nyujtózik erre, nyujtózik arra,
keresi, ami nincs: önmagát,
s honnan is tudná, hogy ilyenkor isten
fuvogatja, mint szél a fát.

Minden tövise, pozsgája, ága
formába meredt taktus,
de így legalább a puszta is
egészen élhető traktus. -

Virágvasárnap, nyit a barka,
paták alatt akantusz.
Jön, jön az Egy, ki megbocsátja
a költőnek, hogy ő kaktusz.

Könyves helyek

Könyvek között jó dolog elidőzni.

Íme néhány izgalmas könyves hely az ódon könyvtárteremtől egy-egy meghitt olvasósarokig.

A bejegyzés forrása:

http://www.buzzfeed.com/awesomer/the-best-places-to-be-if-you-love-books

1. The McAllen Public Library in an abandoned Walmart:

2. The Libreria Acqua Alta in Venice:

3. This cozy reading nook:

4. This person's amazing home library:

5. Shakespeare and Company in Paris:

6. House on the Rock in Wisconsin:

7. Beinecke Rare Book & Manuscript Library at Yale:

8. The reading room at the New York Public Library:

9. The Royal Portuguese Reading Room:

10. This former theater turned bookstore in Buenos Aires:

11. Leakey's Second Hand Bookshop in Scotland:

12. This library in The Netherlands:

13. This person's bathtub:

14. This house:

15. The Liyuan Library near Beijing:

16. The Rijksmuseum Research Library in Amsterdam:

17. This library in France:

18. The Bodleian Libraries at Oxford University:

19. More from the Bodleian Library:

20. The Oxford Union Library:

21. The Biltmore House Library in North Carolina:

22. The Long Room at Trinity College:

23. International Library of Children's Literature in Japan:

24. Professor Richard A. Macksey's personal library:

25. The Hearst Castle Library:

26. The University of Coimbra General Library:

27. This living room:

28. The Public Library of Cincinnati:

29. The Lello & Irmao Bookstore in Portugal:

30. The Library of Congress:

 

Monyákos Tuba a Lidérc Árvák Fészkében

Böszörményi Gyula regénye

Gergő és az álomfogók története lezárult – Monyákos Tubáé azonban csak most kezdődik el!

Mit tegyen a lidérc, ha az igázgatására bízott intézetbe egy csúf napon beutalják a varázstörténelem eddigi legveszedelmesebb bűnözőjét?

Mit tegyen, ha ez az elvetemült alak csupán 15 éves, és ráadásul éber, azaz látszólag tökéletesen varázstalan ember?

Kínos helyzet, különösen, mivel az Igázóba – Igencsak Gondverte Álomlények Zártosztályi Óvhelye, mely valójában egyszerre börtön és nevelőintézet – eleddig még egyszer sem utaltak be embergyereket. A komor falak között akadnak zsebtolvaj lidércek, álomcsempész gnómok, csalásért leültetett mit-mit-kék, s ez így is van rendjén.

Monyákos Tuba, a bölcs főigázgató látszólag lehetetlenre vállalkozik, mikor az elvetemült embergyereket a gondjaiba veszi. Módszere különös és szokatlan: úgy dönt, hogy elmeséli neki élete történetét – hátha az éber kölyök okul belőle.

Elvégre egy árva pipamocsok-lidérc élete tele van tanulságokkal, megfontolandó tapasztalatokkal… És ha ez a lidérc történetesen épp Monyákos Tuba, akkor akad még benne összeesküvés, bűvös cselszövés, és sámángyilkosság, amit – úgy tűnik – egy paróka miatt követtek el.

A bejegyzés forrása:

http://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/boszormenyi-gyula-monyakos-tuba-a-liderc-arvak-feszkeben-190

Mit lehet, mit nem lehet

egy könyvtárban...

Pl. Amerikában

Amikor az elsősök először jönnek könyvtárba a tanító nénikkel és beszélgetünk, akkor mindig nagyon jól tudják sorolni, hogy mit nem szabad a könyvtárban csinálni. Enni, telefonálni, kiabálni, szaladgálni...

Én ugyan mindig azt szeretném inkább hallani, hogy mi mindent lehet a könyvtárban csinálni, ők azért lelkesen sorolják az izgalmas tilalmakat.

Azonban azok a dolgok, amiket az alábbi blogbejegyzésben olvastam, eddig még nem hangzottak el nálunk.

Nos elég különös helyek lehetnek azok az amerikai könyvtárak, hol ilyen rendkívüli tiltások fogalmazódtak meg. 
Íme:

Se fürdés, se fagyi

könyvtári tiltólista 

forrás:  

http://www.konyvkolonia.hu/blog/KoloniaBlog/se-furdes-se-fagyi-konyvtari-tiltolista

Tilos az illegális viselkedés bármilyen formája, szólítja fel látogatóit a pasadenai közkönyvtár. A többi amerikai könyvtár azonban nem elégszik meg ennyivel! Ha könyvtárba mész, inkább hagyd otthon a lufit, cipzározd össze a pulóvered, és szorosan zárd be az ajtót magad mögött! 8 fura szabály a tengerentúlról.

Yonkers városának közkönyvtára nem lehet túl vidám hely, ha az ember már egy árva lufit sem vihet be. Vajon mi lehet a szabályozás oka? Egy huncut kiskölyök a levegőbe repített pár unalmas könyvet? Netán azt tervezte, hogy az egész intézményt megröpteti, pont  mint a goromba öregúr a Pixar-mesében? Esetleg letüdőzött héliummal zavarta a csendre vágyókat?

Az ohioi Warren-Trumbull County közkönyvtár megunta, hogy többen is az intézményben bonyolították üzleti ügyeiket, ezért kitiltotta a könyvelőket, és az ingatlanügynököket. Civilben bárki bemehet, de az olvasóteremben pénzügyeknek helye nincs! Ha csak nem a késedelmi büntetések befizetéséről van szó.

Nincs is annál gyűlöletesebb, mint amikor az ember hiába keres valamit. Különösen egy óriási könyvtárban. A madisoni Wisconsin egyetem könyvtárosai ezért megtiltották, hogy az olvasó pakolja vissza a polcra a könyveket. Hagyja csak szépen az asztalon, abból nagy baj nem lehet!

 Ha Seattle-ben jársz, még véletlenül se fürödj meg a könyvtár mosdójában! Tilos besamponozni a hajadat, kimosni a ruháidat, de még átöltözni is! Vajon ezt hogy ellenőrzik?

A massachusetts-i Charlemontban álló történelmi Goodnow Hall a helyi könyvtárnak is otthont ad. Ha arra jársz, sose felejtsd el becsukni a tárgyalóterem ajtaját! Nem a zaj, de még csak nem is a huzat miatt kell különösen figyelni a zárt ajtóra. Az ok nem más, mint az épület tornyában élő denevérek, akik előszeretettel látogatják a könyvtárat, és csimpaszkodnak bele gyanútlan olvasók frizurájába. Vajon a szabályozás a denevérkosztümös szuperhősökre is vonatkozik?

Massachusetts-ben törvény tiltja a könyvtári tulajdon összefirkálását. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen mindenkinek jobb, ha nem kell béna megjegyzéseket, és papír hiányában a belső borítóra firkált bevásárló listát olvasgatnia a kikölcsönzött könyvekben. Hogy a köz-, illetve könyvtárügyektől eltiltják-e a rongálót ilyen esetben, azt nem tudjuk, de 2 év börtön, vagy 1000 dolláros pénzbüntetés vár rá.

Nagyon figyeljünk arra, hogy (ha a szánkba is vesszük) semmiképpen ne harapjunk rá a könyvtári fülhallgató zsinórjára! Georgia könyvtáraiban ugyanis tilos megrágni a fülhallgatókábelt. Ha túl sokan szegik meg a szabályt, a kölcsönözhető fülhallgatók egyszerűen eltűnnek az olvasótermekből.

Arkansas központi könyvtárosai nem tűrik a fedetlen testfelületeket. Bár sapkaviselésre nem kényszerítenek, de begombolkozásra és a cipzárak felhúzására igen. Nem elég, hogy az olvasóknak listát kell írniuk a kikölcsönözendő könyvekről, de még könyvtárba járós öltözéket is be kell szerezniük. Cipő, nadrág, ing, blúz, vagy póló nélkül pedig ne is álmodjanak a belépésről!

Ezt tanultuk

az ötödikesekkel könyvtári órán:

Már régóta itt lapul a polcon...

Keresd meg és olvasd: 
 

Böszörményi Gyula:

Árnyvadászok

Jonatán kalandjai 3.

A Schatten-ház a pincétől a padlásig belerázkódott Üpszilon üvöltésébe. Az Árny dühében elvesztette emberi alakját, és a súlyos mészkőből rakott, boltíves mennyezetig emelkedve, fekete pászmákra robbant. A pincében - ahová csak az imént toppant be Wolfeinstein a hírrel, miszerint találkozott Jonatánnal. - Hirtelen legalább húsz fokot zuhant a hőmérséklet. Az asztalokon sorakozó lombikok némelyike megrepedt, a tűz fölött lógó üstből előgomolygó gőz recsegve változott át jégvirágokká, s még a fahasábokat nyaldosó lángok is összébb húzták magukat. - Ez lehetetlen! - süvöltötte Üpszilon, pontosabban az az éjfekete kavargás, amivé alakult. - Több, mint ezer évvel előrébb kéne lennie az időben! A végső összecsapás elkerülhetetlen! Jonatán, a jövőből jött fiú nem ismer tréfát, ha jó könyvekről, s az azokat elpusztítani akaró Üpszilonról van szó. Galagonyával ezúttal a XV. századba jutnak vissza. Várja őket a rettenetes Árny és a nagy leszámolás.

A bejegyzés forrása:   
http://www.libri.hu/konyv/arnyvadaszok.html

Sebestyén Márta

Könyvekről, mesékről

Új olvasnivaló a könyvtárban

Jacqueline Wilson: Micsoda anya! 

 Mama, papa, gyerek(ek) – esetleg némi házikedvenc. Általában ilyen egy normális, de legalábbis hagyományos, a társadalmi normáknak teljes mértékben megfelelő család. Ahol van otthon tévé, videó, hifi, telefon. Ahol minden nap van mit enni, és ahol nem az az ünnep, amikor a postás kihozza a segélycsekket. Ahol…
Sokáig lehetne még sorolni, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy Jacqueline Wilson regényében – ahogy azt tőle már megszokhattuk – minden másképpen van.

Kezdjük a mamával. Legyen az ő neve Marigold. Legyen neki valami „divatos”, de mindenképpen „modern” betegsége, mondjuk mániás depresszió. Mivel ez nem elég „színes”, legyen valami különleges ismertetőjegye. Mondjuk az egész testét beborító színes tetoválások megteszik.

Folytassuk a papával. Bár jelen esetben a többes szám a helyénvaló. Merthogy papából rögtön kettő is van (mindegyik lánynak egy-egy), de nem sűrűn fordulnak elő a családi fészekben. Merthogy nem élnek együtt.

Most pedig jöhetnek a gyerekek.

Akad egy 13 éves forma leányzó, aki sokáig nagyon örült annak, hogy ők mások, mint a többi ember, de most már elege van belőle. Normális életet szeretne élni. És szeretne végre megismerkedni az édesapjával. Ő Star.

Aztán van itt még egy 10 éves forma kislány is, aki szerint az ő anyukája a legszuperebb és leggyönyörűbb anya, csak ne maradna ki éjszakára, ne viselkedne sokszor olyan furcsán, és ne inna annyit. Akit rendszeresen csúfolnak az iskolában, és akinek sokáig egyetlen barátja sincs. Csak vágyai. Ő Dolphin.

Házikedvenc jelen esetben nincs, ám adott egy undok szomszédasszony, aki állandóan a családgondozót akarja hívni, néhány elviselhetetlen osztálytárs, kellemetlenkedő tanárok, Dolphin egyetlen barátja, egy rendkívül kedves nevelőanya (és a hozzá tartozó „család”), valamint egy nagy halom bonyodalom.

Jacqueline Wilson regény „gyermeki” bájával hol mosolyra, hol könnyekre fakaszt. Mi több, elgondolkodtat. Mégpedig – többek között – a normalitás viszonylagosságáról. Egyesek arra vágynak, hogy különbözzenek másoktól, míg mások azt szeretnék, ha nem tűnnének ki a nagy szürke masszából.
Mindkettő érthető és elfogadható a maga módján. Bár szerintem ebben az esetben is az a legfontosabb, hogy valaki megtalálja az arany középutat.

Megkapóan őszinte könyv, amit tiszta szívvel ajánlok elsősorban a tinédzsereknek, ám felnőttek, sőt, szülők is nyugodtan belelapozhatnak. Ha jó helyen (szerintem csak ilyenek vannak) nyílik ki a könyv, nem fogják tudni letenni. Én személy szerint minden szavát imádtam. 

A bejegyzés forrása: ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok
Galgóczi Móni: Jacqueline Wilson: Micsoda anya!

Jacqueline Wilson regénye

Tracy Beaker története 

 A bejegyzés forrása: ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok

 Tracy Beaker 10 éves 2 hónapos kislány, és bár van édesanyja, több „sorstársával” együtt gyerekotthonban él. És természetesen nagyon utálja az egészet. Bár fényképeket és emlékeket őriz az anyukájáról, több éve már annak, hogy utoljára látta.

Az értelmes, és a látszat ellenére érzékeny kislány összeférhetetlen magatartással fejezi kis lázadását a fennálló helyzet ellen. És ez még nem minden. Dacból elutasít minden baráti közeledést, a figyelmet pedig úgy igyekszik felhívni magára, hogy tönkreteszi társai játékait, verekszik és/vagy hazudik.
Vágyik a szeretetre, a gondoskodásra és arra az érzésre, hogy ő is fontos valakinek. Szeretne végre valakihez tartozni. Hát olyan nagy kérés ez egy ilyen korú kislánytól?

Jacqueline Wilson Tracy személyén keresztül, a maga megindítóan közvetlen és kedves módján, mégis kíméletlen őszinteséggel beszél viselkedésének okairól, valódi érzéseiről, vágyairól és reményeiről.
Naplóján keresztül (ez lenne az ő „nagy regénye”) megtudhatjuk, hogyan látja ő a körülötte lévő világot, miként éli meg a vele történő eseményeket, és milyen érzelmeket váltanak ki belőle a különböző személyek és élethelyzetek.

Története egyszerre szomorú és vidám, egyszerre elgondolkodtató és szórakoztató, egyszerre tűnik felszínesnek és filozófiai mélységűnek. Úgy érzem, ismét sikerült olyan könyvet találnom, amit nyugodtan olvashatnak gyerekek és felnőttek egyaránt. Bár leginkább a 10-12 éves korú gyermekek érdeklődésére számíthat.

Igazából az a legjobb, ha egy családból több generáció képviselői is elolvassák, aztán egy jót beszélgetnek róla. Mostanában úgysem nagyon beszélgetünk egymással. Legalábbis élőben nem, vagy egyre kevesebbet. Pedig olyan jó néha egy kávé, tea, üdítő vagy bármi más mellett megbeszélni „az élet nagy dolgait”.

Örömmel tölt el, hogy a szerző nem szakított eddigi hagyományaival, és ebben a könyvében is olyan dolgokról ír, amelyekkel akár saját életünkben is nap mint nap szembesülhetünk. Csak éppen sokkal könnyebben dolgozzuk fel őket, ha valaki mással történnek meg.

Jó kis könyv, de – stílus ide vagy oda – Nick Sharratt provizórikusan felbukkanó, bűbájos rajzai nélkül nem lenne ennyire élvezetes olvasmány.

A könyvet kikölcsönözheted a könyvtárból.